Évente több millió állatot pusztít el a divathóbort: a sokszor szörnyű körülmények között élő állatok szőrmebundaként végzik. A XXI. században már nem indokolt, hogy állatokat öljenek le kizárólag a szőrméjükért: rég elmúlt az az idő, amikor az életben maradásunkhoz kellett a prém. A szőrmebunda nem több mint státusszimbólum, ráadásul az „érzés” maradéktalanul kiváltható magas minőségű műszőrmékkel. A bundák többsége szőrmetelepeken tenyésztett vadállatoktól származik, többnyire nyestet, nyércet, csincsillát, rókát „használnak”.

Ezek az élőlények értelmes, élénk, nagy mozgásigényű állatok, ellentétben háziasított sorstársaikkal lételemük a futás, ásás, vadászat, az ingerszegény, zsúfolt ketrecekben testi és lelki roncsként élik életüket. Az állat bőréből mindössze a gerinc fölötti vékony csíkot, a gereznát használják fel, a prém nagy része használhatatlan a szőrmegyártóknak. Ezért egyetlen bundához mintegy hetven rókát kell megölni, de a kisebb termetű nyestből 120, csincsillából 180 egyed szükséges.

Különbséget kell tenni például a bőr és a szőrme között, hiszen a szőrme kizárólagos ok az állatok leölésére, amíg a bőr „melléktermék”, vagyis a tejéért és húsáért tartott és leölt szarvasmarha másodlagos terméke. Kizárólag a divat érdekeiért ölnek le azonban évente 29 millió nyércet, és világszinten több mint 50 millió olyan állat él tenyésztelepeken, amelynek a vadonban lenne a helye.

A NÉGY MANCS most induló európai kampányának a célja a szőrmefarmok betiltása az unió területén, valamint egy, valamennyi szőrmére és szőrmetermékre vonatkozó kereskedelmi- és behozatali tilalom. Hazánkban az állatvédelmi törvény hiányosságai miatt nem szakavatott „tenyésztők” magánházaknál, garázsokban, pincékben, megüresedett állattartó csarnokokban is tarthatnak több ezer állatot embertelen körülmények között. A környező országokból is szállítanak Magyarországra leölésre szánt jószágokat. Az itt megtermelt áru nagy része külföldre kerül: hazánk a világ csincsillapiacának 70 százalékát uralja.

Megdöbbentő, hogy csak 2009-től lép életbe a kutya- és macskaszőrme EU-szintű behozatali tilalma. Becslések szerint évente mintegy kétmillió kutyát és macskát ölnek le a szőréért. A kutyák bőréből cipőt és dobot is készítenek, szőrmebundához leginkább németjuhászokat használnak – egy ruhadarabhoz 12 állat bőrére van szükség. Állatvédő szervezetek vizsgálatai kimutatták, hogy a kutya- és macskaszőrme „álnéven”, sokszor nem is létező állatra utalva jelenik meg a piacon: az ázsiai mosómedve és farkas valójában kutya, míg több különlegesnek hitt vadmacskabunda egyszerű házi macskából készül. 2001-ben olyan gyermekjátékokat is találtak, ahol a „plüsskutya és plüsscica” szőrét valódi kutya- és macskaszőrből készítették.

SAJÁT ÍRÁS