A szóbeszéd azonban azt tartja, hogy egyetlen aranyhal emlékezete sem nyúlik messzebbre néhány másodpercnél. Így minden kör az akváriumban vagy a tóban új élményt jelent, mert a legutóbbira már nem emlékszik. Van a halaknak memóriája? És mi módon deríthetjük ki, hogy van-e egy halnak memóriája? Vagy, ami azt illeti, bármely más állatnak?

Sok kutató bizonyította a halak memóriájának meglétét...

Jonathan Lovell, az angliai Plymouth Egyetem Tengerkutató Intézetének munkatársa meg van győződve róla, hogy egyes halak emlékezőtehetséggel bírnak, mert sikeresen idomította őket arra, hogy egy bizonyos hang irányába ússzanak. Fogságban nevelt halakat akar kiengedni a nyílt tengerbe, majd egy jellegzetes hanggal visszahívni őket az etetőállomásra, hogy természetes táplálékaikat kiegészítse.

Culum Brown (az Edinburgh Egyetem Sejt-, Állat és Népességbiológiai Intézetének kutatója) qeenslandi tartózkodása során a vörösfoltos szivárványhalakat tanulmányozta. Az akváriumukat már jól ismerő halak viselkedését hasonlította össze olyanokéval, amiket épp akkor helyeztek oda. Középen kilyukasztott hálót feszített ki keresztben az akváriumban. Az akváriumot jól ismerő halak könnyebben szöktek át a középső lyukon, feltehetően, mert figyelmen kívül hagyhatták mindazt, ami ismerős volt nekik, és tudták, hogy veszélytelen ( az akvárium), így az új veszélyre (a hálóra) tudtak összpontosítani. Az akváriumban otthonos halak olyan jól emlékeztek a vonóhálóra, hogy egy 11 hónappal későbbi, második kísérletben is ki tudtak szökni belőle.

Mellesleg 11 hónap egy aranyhal hároméves életének majdnem egyharmada, ami igencsak hosszú idő, ha olyasmire kell emlékezni, ami csak egyszer fordult elő. Emberi léptékkel körübelül 25 év. Joicsi Oda, a japán Oszaka Egyetem kutatója évekig tanulmányozta az aranyhalak emlékezőtehetségének finom részleteit, és ő is meg van győződve arról, hogy az aranyhalaknak jó a memóriájuk.

Anekdoták ezreit halljuk az aranyhalak gazdáitól, miszerint halaik emlékeznek a rendszeres etetési időkre. Ez nem kis dolog, mert a heleledel, amit kapnak, távolról sem hasonlít ahhoz a táplálékhoz, amelynek fogyasztására genetikailag programozva vannak. Több tulajdonos azt meséli, hogy az aranyhala emlékszik az arcára, és ficánkolni kezd az akváriumban, ha idegen lép a szobába.

Az aranyhal megismeri a gazdáját?

Egyes aranyhalak az akvárium üvegéhez úsznak, valahányszor ember lép a szobába. Ezek a bizonyos aranyhalak kiókumlálták, hogy ha megjelenik az ember, azt előbb-utóbb ennivaló követi. Legalábbis némelykor. Más szóval: ember= ennivaló. Ezt nevezik „asszociatív" tanulásnak. A halak jelen esetben az emberhez az ennivalót asszociálják. Tehát bármilyen kicsiny, az aranyhalnak is van agya, és a népszerű hiedelemmel ellentétben emlékezőtehetsége is...

A halak tanulnak

Egyes halfajták roppant társaságkedvelők és rajokban úszkálva töltik idejük nagy részét. Hogy megmaradhassanak a rajban, alaposan megnézik, mit csinálnak a többiek, és megfigyelés útján tanulnak. Ezt nevezik „szociális" tanulásnak.

Zeneértő pontyok

Olyan halak is vannak, amik megtanulják felismerni a zenét. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a környezet hangjai között különbséget tudnak tenni. Ava Chase, a cambridge-i Rowland Tudományos Intézet munkatársa pontyokat tanított meg rá, hogy különbséget tegyenek John Lee Hooker bluesmuzsikája és Bach egyik oboaversenye között, mégpedig oly módon, hogy jutalmul kisebb halakkal etette őket. A zenét az akváriumba helyezett hangszórókon keresztül játszották le a halaknak. Ava később fölfedezte, hogy a pontyok a tanultakból általánosítani is képesek: korábban sose hallott zenét bluesként vagy klasszikusként osztályoztak.

FORRÁS: haziallat.hu

SAJÁT GÉPELÉS