Már az elhozását megelőző este alig bírtam magammal, kiskutya lázban égtem. Anya dolgozott és hazafelé jövet vette fel a kutyust, szóval én nem mentem be érte. Egyrészt azért, mert rettentően meleg volt, másrészt így legalább kipihenten vártam a kutyust. Anya elmondása szerint körülbelül az első piroslámpáig maradt a dobozában, helyette inkább előre mászott és az anyósülésen utazott.
Mikor megérkeztek nagyon lihegett, mivel borzasztóan melege volt és szegénynek gyomrára ment az utazás, így az ebédje a kocsi lábtörlőjén végezte. Utána hamar jobban lett, teleitta magát és rögtön el is vittem egy kis felfedező körútra a kertben. Találkozott az egyik cicámmal, Cinivel, aki nem örült neki annyira, így kicsi sírás lett a vége, de aztán hamar rendeződött a viszonyuk.
Csak fél óra kellett neki körülbelül és már játszott velünk, egy óra múlva pedig már mintha ezer éve a kutyám lett volna, úgy viselkedett. Halál aranyos volt, mindent hurcolt, leszedte a lábamról a papucsot, gondolom élvezte, hogy végre nem kell küzdenie a figyelemért, hanem mindenki csak ő vele törődik. Egy menhelyi kutyusnak ez hatalmas élmény. :) Természetesen az első napon is sokat fotóztam, íme néhány kép róla!