Igaz, vannak olyan fajták, melyek kevésbe jók, vagy egyáltalán nem jók házőrzésre és vannak olyanok, amiket erre tenyésztettek ki, de minden kutyában meg van az a bizonyos ösztön, hogy a saját területét valamelyest védje. Nem mindig kell ijesztő vicsorgásra, vagy támadásra gondolni, elég egy-két vakkantás is.

Amelyik fajtáknak jól fejlett a házőrző vénája, azoknak szinte egyáltalán nem kell tanítani, hogyan védjék meg a területüket. Ettől függetlenül lehet velük is járni ÖVre, de nem olyan fontos.

Általában a kanok jobban védik a területüket, jelölgetnek is és alapból vehemensen viselkednek az idegenekkel. Persze egy szuka is lehet jó házőrző.

A kutyáknál meg van egy adott sorrend, hogy melyik területet milyen intenzitással védik.

A legeslegjobban a saját helyüket, tehát azt a területet védik, ahol alszanak.
Ezután következik maga a ház és az udvar. Ezen a két ponton gyakorolják a legintenzívebben a területvédő ösztönüket.
Aztán következhetnek az olyan helyek, ahova sokat járnak. Egy utca, egy park, egy megszokott hely. Persze, ez jobb esetben össze sem hasonlítható a kertben mutatott őrző magatartással.
Az ismeretlen helyeken mindig visszafogottabbak, kevésbé dominánsak, mint az ismerős helyeken.

Egyet azért szögezzünk le:

Egy kutya csak akkor jó házőrző, ha teljes mértékben hallgat a gazdájára. Tehát akkor már barátságosan viselkedik egy idegennel, ha azt a gazdi beengedte. Egy önjelölt falkavezér kutya sok gondot és bajt jelenthet, ha vendégek érkeznek, mivel ha nem hallgat a gazdira egy apró rezdülést is veszélyesnek ítélhet és ilyenkor bizony támadhat. A legtöbb baleset ebből származik, ha a gazdi nem képes irányítani a kutyát.

SAJÁT ÍRÁS