És akkor emelem-poharam kinyílvánítom a véleményemet az internetes zaklatások illetve rosszindulatú üzenetekkel kapcsolatban!

Régen, ha kaptam egy ilyen üzenetet összeszorult a gyomrom, a vérnyomásom felment, kivörösödtem és törtem-zúztam volna magam körül mindent. Ez így ment a netes pályafutásom alatt mindig. Pedig kaptam ilyeneket dögivel, általam ismert és nem ismert személyektől is. Voltak nyugodt és voltak kemény időszakok.

Aztán ugyebár következett az az emlékezetes, 490 hozzászólást kitermelő veszekedés, amelyhez fogható nem volt (és remélem nem is lesz) még az oldal történetében. Itt eszméletlen módon aláztak, tiportak és baszogattak engem. Véleményem szerint semmi, ismétlem semmi értelmes érvet nem hozott fel senki azzal kapcsolatban, hogy miért kell engem utálni. Ezt én sem tudom. Irigység? Agybaj? Kitudja. Nem is számít. Ez a 490 hozzászólás annyira bántott engem, hogy elszaladtam a világ elől. Gyors és bunkó zárás, itt a vége, halál. A fenéket... Összeszedtem magam és rájöttem: ugyan miért kéne pár unatkozó arctalan faszfej miatt feladnom azt, amit szeretek csinálni? És ez a mondat a kulcsa MINDENNEK! Mert a honlapszerkesztés csak egy hobbi, amit vagy szeretsz, vagy nem szeretsz csinálni. Én szeretem és ugyanmár miért ne csinálhatnám kedvem szerint? Miért kell ebbe másnak belerondítania? Ez itt a kérdés!

Úgy gondolom én teljes szemléletváltáson estem át, már nem kapok fejfájást, nem szorul össze a gyomrom, ha egy gonosz üzenettel állok szemben. Már nem. És ezt nektek, zaklatóknak köszönhetem. :) Munkátok elérte a végét, ám nem úgy, ahogy azt ti akartátok. Ez lelkileg jó nagy pluszt adott nekem, határozottabb és magabiztosabb vagyok. Kell ilyen is. Köszi.

SAJÁT ÍRÁS