Szinte a legtöbb kutyában benne van az a bizonyos hajlam, hogyha valamilyen állat elfut előtte, azt üldözőbe veszi.

Leginkább a vadászkutyákra illetve a kotorékebekre jellemző ez a viselkedés, de akár egy más fajtájú kutyánál is előjöhet. A kutyafélék nem lesből támadnak, mint a macskák, hanem kitartó üldözéssel terítik le áldozataikat. Ezért ez az ősi ösztön előjöhet a kutyádból úgy, ha csak elfut előtte egy nyúl például.

Sajna legtöbbször csak terepen derül ki, hogy milyen ösztönök rejlenek a kutyádban. Vannak kutyák, amelyek nagyon sokáig képesek űzni a vadat és ez felettébb veszélyes, mivel hatalmas távolságra elmehet tőled. Vannak olyanok, akik futnak pár száz méterig, majd feladják.

Egy fontos: ha tudod a kutyádról, hogy hajlamos hajtani, akkor veszélyezett terepen (erdő, esetleg nagyobb mezők) csakis pórázzal sétáltasd, mivel ilyen esetben a kutya kiszámítathatlan. Mező esetében talán még elengedheted, hiszen ha nincsenek fák, akkor láthatod, merre van. Bár én ezt sem tanácsolnám! Erdőben pedig szigorúan pórázzal! Egyrészt, mert akár kárt is tehet benne a vad, ha például egy őzet vagy egy vaddisznót hajt meg, másrészt törvény mondja ki, hogy kutyát hajtás közben a vadász kilőheti, mivel így kárt tesz a vadállományban.

SAJÁT ÍRÁS