Ha egy kóbor állat az utcán csatangol, akkor a gyepmester dolga, hogy befogja és bevigye a gyepmesteri telepre.

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a gyepmesteri telep egy menhely. Először is: a gyepi nem menhely, hanem egy telep, ahova a kóbor kutyák kerülnek, mivel törvény írja elő, hogy az otthontalan kutyákat nem szabad az utcán hagyni. Gyepire kerülhetnek még olyan kutyák is, akik esetleg kárt tettek valakiben. Vannak olyan emberek, akik leadják a kutyáikat a telepre, mert már nem akarnak vagy nem tudnak róluk gondoskodni. A gyepmesterek (alias sintérek) államilag alkalmazottak, tehát ők nem azért vállalták a legtöbb esetben ezt a munkát, mert annyira szeretnék az állatokat.

Ha egy kutya bekerül a gyepmesteri telepre, akkor két hetet karanténban tölt. Ez idő alatt megfigyelik, hogy milyen a viselkedése, nincs-e valamilyen betegsége és egyáltalán alkalmas-e a szocializációra. Ha két hétig nem jelentkezik a gazda, akkor jobb esetben átkerülhet egy menhelyre, rosszabb esetben és teltház esetén pedig akár el is altathatják.

Mivel a gyepik államilag létrehozott telepek (és az állam nem éppen az állatvédelemről híres...) általában nagyon rossz körülmények között élnek a kutyák. Én eddig még csak két gyepmesteri telepen jártam, de köszönő viszonyban sem volt egy normális menhellyel sem. Ráadásul a gyepis kutyákat két hétig nem is mozgatják a legtöbb helyen, nincs is szinte az emberekkel kapcsolatuk, így nem csoda, ha utána már csak nehezen vagy alig lehet szocializálni őket.

Általában a gyepik mellé vagy a közelébe szoktak épülni menhelyek, hogy rögtön átvehessék a kutyákat. Ez még a szerencsés helyzet, viszont vannak olyan települések, ahol ez nem megoldható, így nagyon sokszor altatnak.

SAJÁT ÍRÁS